VELED EGYÜTT

- - - - -

Add ide a rózsád, add nekem a fádat,
ha szomjas vagyok, vizet, add nekem a szádat,
adj nekem mindenedből, a meleg kenyeredből,
nem is kell más nekem már.
Kérek egy érzést, kérek egy csillagot,
tedd ide le elém!
Várok egy új életet, veled majd mindent lehet,
el sose felejtesz már.

Szerelmes évekből, az egész szégyenből,
az egyik este jön majd, a másik reggel ment el,
lehet hát, nem bánom, kapom, ha kívánom,
az egyik képregényhős, a másik olyan jól főz,
enyém volt, nem loptam, adtam, ha nem kaptam,
ezerszer elképzeltem, sokszor csak megálmodtam, lehet hát, nem
bánom, kapom, ha kívánom, egyszer a falak mögött,
egyszer a virágágyban…

Kialudt gyertyák, ezerféle árnyak,
síromba döntöttél, halálom vár,
elviszlek innen messze, hajolj a végtelenbe, dőlj ide mellém már!
Arany az élet, karomon élted, mindent megmutattál…
Rózsáim hervadoznak, madarak vándorolnak, léted múltamba zár.

Dőlj ide, feküdj mellém, hajolj a végtelenbe,
szaladjunk, meneküljünk, üljünk a szerelembe,
ez itt a tejút itt fenn, az ott a te utad volt,
mézes veled együtt, szeress minden nélkül… édes!

FÁRADT VAGYOK

- - - - -

Fáradt vagyok, fáradt. Kemény kézzel, tengervízzel
oltom ki magamból s másból, az összes vágyat.
Bágyadt vagyok, bágyadt.
Örök fénynél, hálás szívvel, úgy szeretlek magam mellett,
el sosem hagynálak.

Ősz múlik kertemben, vad lakik lelkemben,
elmúlt, sose volt, elveszett szerelem.
Oda az életem, már nem is keresem,
aranyom tagadom, add vissza a szívem.

Ördögi csábítás, izzító lázítás, feszít az örömöm,
nincs többé kiszállás…
Fáradok, meghalok, elveszek, megfagyok,
utakat mutatnak, de én csavargó maradok.
Ősz múlik kertemben, vad lakik lelkemben,
elmúlt, sose volt, már nem is keresem…

Fáradt vagyok, fáradt, kemény kézzel, tengervízzel
oltom ki magamból s másból mind az összes vágyat,
ó, az összes vágyat…. Ó, az összes vágyat.

ÉNRÁM VAJON MI VÁR?

- - - - -

Lármás vadlúdhad gágog az égen,
sok, sok nagy útról megtért madár,
hej, ti vadludak, szürke vadludak,
énrám, mondjátok, vajon, mi vár!

Fáradt, ősz fejem felett csapatban
szürke esztendők vonultak át,
jaj, ha énrólam megírva az van, hogy
míg eszmélek, húzzak igát.

Hej, ti, vadludak, szürke vadludak,
énrám, mondjátok, vajon, mi vár…
Jaj, ha énrólam megírva az van,
hogy míg eszmélek, húzzak igát.

SZABADULNÉK

- - - - -

Szólj, ha rám érsz még, szólj, ha rám mersz nézni,
kiben tudnék még egy kicsit bízni…
Van egy olyan mélyről jövő érzés bennem,
elfutok, hogy nem is kell majd űzni.

Szétterülve, úszva mindig, elmerülve énekekben,
fájdalomban, félelemben, az egész életemben
valami megvolt mindig, van, ami sosem lesz meg,
van, amit megkaphatnék, de valahogy mégsem kérek

Szabadulnék még, mindenem oly léha,
oda vágyom már, ahol minden szép, kellemetlen arcok,
érthetetlen vágyak, és az álmokból is nagyon elég.

Kincseskert az ágyad, Glóriával várnak, jó barátok körülvesznek,
felhő fölött sokszor angyalokat látnak,
de tévedés, hogy körülvesznek.

Nem, én mást akartam, ilyenről nem is tudtam,
vágyaimmal hadakoznak, és mindent elkoboznak,
nyomorult hamis szörnyek, mindenhol meggyötörnek,
beléd még nem hatoltak, bennem már feloldódtak rég..

Szólj ha rám érsz még, szólj ha rám mersz nézni,
van egy olyan mélyről jövő érzés bennem,
elfutok, hogy nem is kell majd űzni…

Nem, nem, nem akartam, ilyenről nem is tudtam,
vágyaimmal hadakoznak, és mindent elkoboznak,
nyomorult hamis szörnyek, mindenhol meggyötörtek,

beléd még nem hatoltak, bennem már feloldódtak rég…

HOL HALNAK MEG A GALAMBOK?

- - - - -

Megyek, hogy az utcán legyek, hogy egyedül legyek,
idejön az ember, ha menekül
Város, egy kicsit káros, nem az én helyem
Lázadok, ma nem dolgozom, kiülök a partra,
nézem az eget, feltámadok…
ez lesz a vesztem.

Lázadó kisiparosok, szép szemű lányok,
gépek mellett elalvók, kérdezzetek:

Hol halnak meg a galambok?

Veled én el sose megyek, nézz a szemembe,
én látom az igazat, én látom az igazit, az nem te vagy
Kerek ez az erdő, tág felület, ide megyek most,
egy évig meg se találtok, nem is írok

Lázadó milliomosok, hétvégi párok,
könnyes szemmel megalkuvók, kérdezzetek

Hol halnak meg a galambok?

EGYÜTT LENNI MÁS

- - - - -

Bírod-e még így kifestve,
befagyott arcok között a választ keresve,
ajkadra a szó már rég odaégett,
tűzhely az utca, az ölelés méreg…

Írok, sírok a paplan alatt,
lila ködben elindulok, az órám másra mutat,
hajnali lámpák, reggeli fények,
ha nem akarok, akkor is odaérek.

Nézd, az unalom, ott a falakon
nincs kép semmi, együtt élni más,
valami más

Álmok, évek, minden a múlté már,
jobb lesz menni most, ezt elviselni kár
A szeretet jobbra vár, de balra figyel az ágy,
ha fárad a tűz vagy ébred a láng

Ágyadba bújnék, álmaid keresve,
magamba zárlak tébolyodba esve,
fátyolország, levetem lágy selyemruhád,
hadd lássam végre, amit senki se lát…

CSILLAGOS ÉG

- - - - -

Hajnal vagyok, felküldöm a napot az égre,
egyedül vagyok, de nem pihenhetek végre,
boldog vagyok itt, ezen a helyen,
akarom a múltat, vágyom a jövőt, az újat,
nem vagy itt velem…

Éjjel vagyok, csillagokat rakok az égre,

szerető szívű áldozat vagyok végre,
kárhozhatok itt, ezen a helyen,
látom a jövőt, de akarom még a múltat,
miért nem vagy itt velem?

Csillagos ég, csillagos ég, legyen az égbolt a miénk,
végtelen ár, az óceán a legnagyobb úr,
nem adhatom, nem is lehet, a lelkem az enyém,
nem veszed el, a Földnek adom a testemet

Lelkem ragyog, álmaimat adom az égnek,
áldozhatok a szeretet tengerének
Ember vagyok itt, ezen a helyen…
akarom a jövőt, feledem már a múltat,
nem vagy itt velem

TOLVAJ

- - - - -

Kettőt mondok, nem négyet,
elmennék én tevéled,
elmennék én messzire,
el a világ végire.

Lennék bár gép, kérném az Istent, hogy szebb legyek még,
adnék még magamból, égjen, hogyha ég,
lennék bár jó, jobb ettől s okosabb kicsit,
fájó, hogy nálad minden fontosabb

Tolvaj, rabló a lelkem, én mindent megszereztem már,
fekszel az ágyon, a vállad a lányon, a vágyat leheli rád,
szárnyalj, olvadj testem, én csak a jobbat kerestem,
a bűnöm az élet, sohase érted, ha nem érzed át

Ne hozz sátrat, ne hozz sót,
elérjük az utolsót,
hogyha nem jössz, meglátod,
kívántalak, megbánod…

Kérnék még, de mindent neked adtam,
adhatnék, adok, ha visszakaptam,
szép emlék kell a folytatáshoz,
kötődhetnénk már kicsit máshoz.

PILLANGÓ TANGÓ

- - - - -

A kocka el van vetve mélyen,
én csak egy ezersziget öntetet kértem.
Ez nem a hely, ez nem az óra,
nélküled térek újra nyugovóra

Szerepek, ezek rossz szerepek,
én váltanék, hogyha engeded.
Milyen szigorú ez a vacsora,
kérek egy bambit, aztán elmegyek haza.

Pillangó, lágy liliom, napsütés, hintaszékek

Vérfagyasztó ez a magány, tangót járunk az érzelem piacán,
ez a remény, a csúf szövevény,hogy ma te vezetsz, holnap meg (én)
Nem eszik forrón a kását….láttam már hamuba sült pogácsát,
a keringőre nem kérlek, legyen itt vége végre, végleg.

Kuszaság, dölyfös szabadosság van a szemében,
ahelyett, hogy a Casablancát nézné a tévében…
Erotika center, nyitva a sexbolt, micsoda fertő!
Állatkert, Pesti színház – ez az út követendő.

Pillangó, lágy liliom, napsütés, hintaszékek

GYERE VELEM

- - - - -

Tiszta tűzből fényt akartak
két ruhából egyet varrtak
szemérmetlen hajnal éjszakába öltözött
álruhában bujdokoltak
fényes víztükörnél jártak
feddhetetlen angyal hű szívükbe költözött

Szerelemből lettem egyszer, szerelemtől élek most is,
szerelem a legszebb érzés, szerelem az átkozott is,
szerelem a világ ura, szerelemtől születsz újra,
szerelemtől halok majd meg, azzal vagyok elátkozva

Gyere velem, add a kezed, ide ülj le egy kicsit mellém,
három ám a párom már, egy percet se bírok ki egyedül.
Gyere ide, ülj le ide, ez egy egészen rövidke csók,
a telihold az egyetlen, aki látja majd, hogy mi volt.

Szép az érzés, szép a látvány
nyílik százezer virágszál
néhányat letéptél
párat magad mögött hagytál

Tébolyító minden szempár
azt mondják a gyertyalángnál
veled eggyé válnék
aztán soha el nem válnánk

BULI VAN

- - - - -

Buli van, szombaton este buli van,
suli van, előtte mindig suli van

-Hova mész fiam?
-Adsz pénzt? Buliba!
-Kérj apádtól, fiam!
-Nem adott bulira…

Megfagy a levegő, bíbor köröm, mindenem eleven

Kedvem volna veled, de zavaró lehet, hogy nem ismerlek
és szükségleteim vannak
és a pult mögött is vannak, a tánctéren is vannak, itt a tulaj,
a sarokban meg az anyám
és felettünk is laknak, azt mondják, zajjal vannak,
itt alattunk nagy a tömeg, a fiatalok nem védekeznek,
a barátnőm is túl szép,a barátod meg gazdag,
hát hozzuk össze őket,
már nem bírom, úgy vágyakoznak

Kár a gőzért, hatalmi tévedés ez
Ne küzdj a nőért, sokkal édesebb lesz
Megfagy a levegő, bíbor köröm, mindenem eleven

PÁR-BESZÉD

- - - - -

Váratlanul, kedden este, mikor egy lány őt kereste,
kékszemű lány, égszemű, szép…
-Ilyen szép ruhában, mit akarsz tőlem,
miért hívogatsz ilyen feltűnően? (ffi)

Szép az élet, búgod a dalt, érzed a világ illatát,
ez a szerelem olyan mélyen hat majd rád…
-Ez a szépség, ez az igazság, ez a test kell csak nekem,
ó adj egy éjszakát…(ffi)

-Késő, ez az egész élet nagyon fáraszt már, nem baj, nem is fáj..
Várj még, ha holnap elmész nem
érzem már rég, lesz más menedék (nő)

Szép a teste, csak őt kereste,
felhő felett arany fénybe beöltöztette
Ég a vágytól, a fiatalságtól,
a félhomályból rakta össze az összes kincsét

-Adom az élet ízét és az élet összes árnyát (nő)
Szép az élet, búgod a dalt, érzed a világ illatát,
ez a szerelem olyan mélyen hat majd rád,
-Ez a szépség, ez az igazság, ez a test kell csak nekem,
ó adj egy éjszakát…(ffi)

-Késő, ez az egész élet nagyon fáraszt már, nem baj, nem is fáj..
Várj még, ha holnap elmész nem
érzem már rég, lesz más menedék (nő)

-Elvarázsolsz két szemeddel,
átölelhetsz két kezeddel (nő)

ILYEN AZ EGÉSZ VILÁG

- - - - -

Elment, ó, itt hagyott, nem küldött levelet,
virágot sem hagyott, sohasem szeretett,
határon, erdőn túl, nem tudom, merre jár,
nem is volt, nem is lesz ilyen szeretőm már

Keresve találod a legszebb virágot,
nem terem mindenütt, levágva nem látod,

szabadon szárnyaló madarak barátja,
ilyen volt életem egyetlen rózsája

Ilyen az egész világ, ilyen az egész élet,
ha ilyen minden ember, hiába keresgélek

Szabadon szállj a széllel…

Meséltél egyszer egy elveszett szigetről,

nem terem semmi sem, nincs semmi emberből,

utad, ha arra visz, hajód, ha arra jár,
tudd, hogy a szigeten én vagyok, ki rád vár.

Ó, ha én ott lennék, mennyit mesélhetnék,
egy napra csak veled, utolsó napra még,
egy napból faragnék utolsó holnapot,
s azzal díszíteném ezt a csúf világot.